"Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet." (Zsolt. 139,5)

Egyre fokozódó, ugyanakkor egyre nagyobb félelmet keltő az a felismerés, hogy védelemre van szükségünk. Meg kell védeni egy ország, egy térség határait, meg kell védeni egy kultúrát, amely ha megkopva is, de a krisztusi értékrend jegyeit hordozza magán. Ugyanakkor kerítéseket kell építeni házaink köré és az ajtót éjszakára zárni kell, értékeink megőrzésére biztonságtechnikai eszközöket alkalmazunk. Lelki téren is kiszolgáltatottnak érezzük magunkat és be kell látnunk, hogy sajnos minden igyekezetünk ellenére, ezen a téren is igen-igen sebezhetőek vagyunk. Szeretnénk egy áthatolhatatlan, totális, állandóan működő védelmi rendszert, amelyen belül nyugodtan élhetjük meg testi-lelki életünket. A zsoltáros szerint van ilyen nyugalom, hiszen ő ebben élt. Nem vágyként éli meg a biztonságot, hanem tapasztalatként beszél róla.  Adja Isten, hogy népünk és benne mi magunk, hitünkre kapott isteni válaszként tapasztaljuk az Úr totális védelmét! Ámen.