"A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön örökké." (Jel.11,15b)    

     

      Sosem volt közömbös az ember számára, hogy ki és hogyan uralkodik ország-világ felett. Miután Ádámmal már bebizonyosodott, hogy az engedelmesség nem erős oldalunk, igyekszünk a hatalomhoz közel férkőzni, azzal jóban lenni, hogy esetleges kihágásainkkal szemben elnézőbb legyen, ellenségeinket viszont példásan büntesse meg. A történelem folyamán az is bebizonyosodott, hogy a köztes hatalom szerepe időnként és látszólag meghatározóbb a felső hataloménál. Így eshet az örökkévalóság szabadságára emelt keresztyén ember a pillanatnyi lét rabságába. Gazdaságilag, politikailag és társadalmilag is kifizetődőbb a rövid távú gondolkodás, noha a gondolkodó embertől igazán elvárható volna, hogy tovább lásson az orra hegyénél. 

     Minden korban minden vallás követői meggyőződéssel vallották, hogy az ő istenük uralkodik a világ felett. Lett is ebből sok véres háború. Mit jelent ma nekünk, hogy a világ feletti uralom a mi Urunké és Krisztusáé? Imádkozzunk, hogy jó válaszunk legyen. Ámen.