"Isten  formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel." (Fil. 2,6-7a)

     Reggeli ébredésünknél feltételezhetően nem az az első gondolatunk, hogy teremtmények és halandók vagyunk. Mindennapjainkban előfordul, hogy korlátokba ütközünk, de  lássuk be, ez a világ úgy van teremtve, hogy egészen jól megélhessünk benne. A maga módján persze mindenki próbálja saját határait feszegetni, de sokkal inkább figyelünk a beilleszkedésre. Tudomásul vesszük, hogy a végtelenben és mégis nagyon is véges lehetőségek között élünk. A hívő ember mindazt, ami túl van képességei határain, Istenre bízza. A keresztyén tanítás szerint Isten olyat tett, ami értelmezhetetlenül magasztos: végtelen lehetőségeit korlátozva emberré lett érettünk. Nem tehetünk mást, mint megköszönjük ma is hálával Istennek, hogy ezzel számunkra nyitotta meg a végtelent. Ámen.