"Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!" (Zsolt. 67,8)

Ha a gyermeknek a szülő megadja a mindennapok szükséges dolgait, ételt, megfelelő ruházatot, a tanuláshoz elengedhetetlen eszközöket, szinte észre sem veszi ezek által a szülői gondoskodást. Természetesnek tekinti és saját határait próbálgatva, sokszor megengedi magának az engedetlenséget vagy a csínytevést. Akkor azonban, amikor egy komolyabb ajándékot kap, rádöbben, hogy milyen jó szülei vannak és sokkal engedelmesebbé válik. Éppen úgy mint mi, az Isten gyermekei. Atyánk naponta gondunkat viseli, ellát minden szükségessel, de ez sokszor teljesen természetesnek tűnik az embernek. Akkor azonban, amikor megáld egy rendkívüli dologgal, amikor visszaadja egészségünket, egy jó élethelyzetet teremt, visszaadja békességünket, megoldja megoldhatatlannak tűnő dolgainkat, mint egy gyermek kapjuk fel a fejünket és eszünkbe jut, milyen jó és szerető Istenünk van. Ilyenkor erősödünk meg az istenfélelem fontosságában, a neki való engedelmesség szükségességében. Vegyük észre és köszönjük meg áldásait, a mindennapiakat és a rendkívülieket, éljünk szava, útmutatása szerint ma is. Ámen.