"Nem hagyod lelkemet a Seolban." (Zsolt. 16,10a)

Talán tudunk elfogadható magyarázatot adni arra nézve, hogy mit jelenthetett az ószövetségi ember számára a Seol, a holtak hazája. Azt azonban, hogy pontosan mire gondolt, mit érzett a zsoltáros, amikor e hitvallás-sort kimondta, igazán megragadni nem tudjuk. Jézus összeköti a halál, az élet és a hit fogalmát. Mártának azt mondja: aki él és hisz én bennem, soha meg nem hal. (Jn. 11,26) János pedig azt írja, hogy aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. (1Jn. 3,14) A Krisztusba vetett hit legédesebb gyümölcse a szeretet. Ha nem tudunk, nem karunk a szeretet szavával, cselekedeteivel járni az emberek között e létben, az a hit hiányát jelenti, ami viszont annak jele, hogy a holtak hazájában vagyunk. Kérjük hát ma is Urunkat, hogy növelje hitünket, hogy a szeretetben élve érezzük, nem maradunk a halálban, hanem élünk, örökké élünk! Ámen.