"Ábrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki." (1Móz. 12,4a) 

Gondolom mindenki számára ismerős az a belső meggyőződés, amikor gondolatban vagy szavakba öntve kimondja az ember: ezt nekem meg kell tennem. Ilyenkor nem látunk akadályt vagy ha mégis, akkor nem rettentenek el, mert érezzük, hogy le lehet küzdeni azokat. Lehetnek ezek önző célok, a Kísértő szülte gondolatok és lehetnek isteni indíttatások. Nem könnyű eldönteni, hogy melyikről van szó. A megszületett gondolatot, a szorító indíttatást cselekvés, indulás követi. Útközben pedig figyelmesnek kell lennünk, hogy észrevegyük egyezik-e az út a krisztusi úttal vagy nem. Ez az út ugyanis nem öncélú, és sok lemondással is jár mások javára. Legyünk ma is, de mindig nagyon éberek és ellenőrizzük, hogy Isten útmutatása szerint járunk vagy nem. Áldás ugyanis csak így várható. Szentlélek Isten legyen velünk! Ámen.