"Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!" (Jób  1,21b)

Ez a mondat számtalanszor elhangzott már mint idézett bibliai ige ajkamról. A legtöbbször temetési istentisztelet alapigéjeként,  de reszketek és rettegek még a gondolatától is annak, hogy egyszer is abban a helyzetben kellene elhangzania számomra ahogyan az Jób esetében történt. Azt hiszem és azt gondolom, hogy ott és akkor omlana össze bennem minden: a hitem, az emberségem, a szülői státuszom... a lényem. Ugyanis ezt az igét gyermekei halálhírére fogalmazta meg Jób az Isten embere. Elképeszt az ő hite, az ő mindenek fölé növekedett Istenbizalma és lelki tartása amellyel különleges példájává válik a legnagyobb megpróbáltatásban is Isten mellett kitartó emberi lénynek. Van kitől tehát tanulnunk és van kiről példát vennünk megpróbáltatásainkban. Isten adjon számunkra erőt, türelmet, kitartást és bölcsességet, hogy bármi történjen is életünkben azt higgyük és azt tudjuk mondani mint Jób. Isten oltalmazzon a bajtól bennünket. Ámen.