"Ki mondhatja: Tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?" (Péld. 20,9)

A szőlőmunkásokról szóló példázatban olvashatjuk, hogy "hivalkodva" várták a napszámosok, hogy valaki megszólítsa őket. Benne van a kifejezésben, hogy igyekeztek kedvező benyomást kelteni annak érdekében, hogy munkához jussanak. Az ókori ragszolgapiacokon Közel-Keleten (és persze az Újvilágban még másfél százada is) az "árut", vagyis az eladásra kínált rabokat is igyekeztek minél kedvezőbb színben feltüntetni, lehetőleg elrejtve hibáikat. Lássuk be: nem maradt az ókor homályában az a szándék, hogy hibáinkat lehetőleg elrejtve, jó tulajdonságainkat kidomborítva mutatkozzunk be másoknak. Ahogy mondani szoktuk: ezért hazudnak a férfiak, és ezért festik magukat a nők. Így aztán, amikor az ige tükre elé kell állanunk, akkor bizony krákogás és fésülködés következik, míg nagy nehezen kibökjük: senki, talán még mi sem. Ma reggel tegyünk hozzá egy kicsi bűnbánatot is, de nem a látszat kedvéért... Ámen.