„Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, ki az a Jézus.” (Lk.19,2-3a)

A történet körülményeit ismerjük. Titokban irigyelték azt az embert, mert jó pozícióban volt, befolyásos ember lett, és a közvélemény szerint mint ilyen, bármit el tudott intézni az életében. És milyen boldog lehet az ilyen ember, aki pénzzel, lám, mindent elérhet... Az irigységet csak az utálat nyomta el kissé, mert mégiscsak tisztességtelen, amit ez az ember tett. Másoknak a bőrén gazdagodott meg, és élősködik rajtuk.

Mi észrevettük azt, hogy mégis boldogtalan, mert a legfontosabb, a lelki békesség hiányzik neki, istenszüksége van. Ilyenek a szegény gazdagok. Hadd írjuk javára azt, hogy megvolt benne a vágy, hogy érdeklődjön Jézus iránt. Azért változhatott meg, mert annyira szerette volna látni, hogy ez valósággá vált. Az önelégült egyház azt gondolja, hogy birtokolja Jézust, és ezért sokszor kiveszik lelkéből a vágy, hogy valóban meglássa az Urat. Ebben csak tanulni tudunk Zákeustól. A másik tanítás pedig arra figyelmeztet, hogy ma is sok a szegény gazdag, akinek vágy születik a szívében, hogy lássa Jézust. Segítünk-e nekik abban, hogy megtalálják? Ámen.