„Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet.” (Jóel 2,13b)

Isten szószólói, a próféták nehéz feladatot teljesítettek, amikor Isten szavát hirdették egy meghasonlott világban. Csak azokat a prófétákat szerette az emberiség, akik jót hirdettek. Még annak a kockázatát is fölvállalták, hogy esetleg tévednek. Persze, késő volt fölébredni akkor, amikor a veszedelem már meglepte őket. Létezik egy hasonló „visszatérés” a rossz példákhoz, ami az emberi viselkedés-mintákat illeti. Ma sem szeretjük, ha valaki veszélyről beszél. A „jóléti társadalom” vezetői hadd mondjanak jót, a gyógyszeripar hadd hirdessen „fájdalom nélküli” életet. Ne papoljanak megtérésről, mert nekünk nem kell... Ehhez hasonló vélekedések ma is fellelhetőek szép világunkban.

Van veszedelem, nincs fájdalom-mentes élet, nincs „vihar-mentes” övezet. Ezek nagy részét mi magunk idézzük elő. Eljuthatunk oda, hogy azt mondjuk: nincs tovább, ennek már így kell lenni. Na, ekkor fontos meghallani ezt az igét. Kell a megtérés, de nagyon. Isten pedig kegyelmes, nagy a szeretete, türelme hosszú, hatalmas, és vissza tudja fordítani azt, amit mi elrontottunk. Csak ne munkálnánk tovább a rosszat. Ámen.