Pál írja: "Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére." (Róm. 1,16)

Az apostoli büszkeség, amely hitvallássá emelkedett, lényegénél ragadja meg az Istenszolgálat értelmét. Ez tapasztalható a mai Páli levélből és személyes vallomásból. Viszont hadd ragadjuk ki most ebből a gondolatból a szégyen fogalmát, hiszen ez a mi "újkorunk" számára már lassan ismeretlen, másfelől pedig rég erkölcsileg lerombolt és sufniba dugott tabu csupán. Arról nem is beszélve, hogy a nyugat-európai keresztyénséget pedig lassan csak ezzel a fogalommal lehet mindössze emlegetni. Mert bizony most a nyugat keresztyénsége olyan, és úgy cselekszik, mintha szégyellné az evangéliumot és nem tudná felőle a legfontosabbat, hogy az bizony Istennek az a hatalma, amely minden - és nem bármely - hívőnek üdvösségét szolgálja! Éppen ezért ma elképesztő aktualitást kell kapnia életünkben ennek a személyes hitvallásnak! Ha hívőnek érezzük magunkat, akkor bizony nem szégyellhetjük az evangéliumot, sőt... nagyon büszkéknek kell lennünk arra, hogy az Úr az Ő ügyét a mában éppen ránk bízta! Nekünk pedig mindenki tudomására kell hoznunk azt, hogy az evangélium által köztünk van az Istennek áldott üdvözítő hatalma. Ámen.