"Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és  Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." (Jak.1,27)

     Bizony a hit magas iskolája mai igénk, aminek abszolválása csak keveseknek adatik meg. Intézményesedett világunkban a szerepkörök elkülönülnek egymástól, ezzel együtt sokan a felelősséget is elhárítják magukról.  Özvegyekről, árvákról gondoskodik az állam és szociális intézmények, a világtól megőrizni magunkat pedig eleve lehetetlen, hiszen még ha vastag falakkal körülkerített zárdákba vonulnánk is, a világ megtalálna ott is bennünket. De nem is kell zárdafalak határoljanak minket, hiszen így is magányossá és elszigeteltté válunk abban a pillanatban, ahogy a ránk bízottak gondját másokra hárítjuk, és a világot hagyjuk tudatosan mérgezni életünk. Soha ne érjük be kevesebbel, mint amit Isten kér tőlünk, vagy ígér nekünk, hiszen ha csak töredékének megfelelünk, már életet nyertünk. Ámen.