"Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen." (1Tim.1,17)

     Egy kicsit csodálkozom, hogy ez az ige nem épült be a keresztyén egyház liturgiájába. Ott volna a helye az istentiszteleteinken, és ott a helye a mindennapjainkban is. Az elmúlt mintegy száz éveben leszoktunk a tiszteletadásról hatalmasságok és főségek előtt. Sőt: a mindenkori világi hatalmasságok inkább ellenségként épültek be tudatunkba. Mögöttük és fölöttük a láthatatlan Isten vigasztalást és  menedéket jelentett és jelent számunkra, de nem tanuljuk meg azt a feltétlen engedelmességet és alázatot, amivel a mindenkori alattvaló tartozik urának. Ezért fontos ez az ige: segít félretenni önzésünket, kételyeinket, megszokott gondolatainkat és szóhasználatunkat, és mintegy Isten trónja elé visz bennünket dicsőíteni őt. A legjobb hely az induláshoz... Ámen.