"Az Úr mellém állt, és megerősített." (2Tim.4,17a)

     Szinte naponta találkozom egy-egy történettel, videóval az interneten, amik azt mondják el, milyen jó is a jókor jött segítség. Ezek jól felépített, megható epizódok, de mindannyiunk életében vannak banális apróságok, amikor jól jött egy segítő kéz, vagy mi magunk nyújtottunk segítő kezet. Persze, azt is megtapasztaltuk már nyilván, milyen bosszantó az, amikor csak egy pici hiányzik a kivitelezéshez, a befejezéshez, a megoldáshoz, de nincs sehol senki, aki segítene. Vagy mégis van, de szégyellünk segítséget kérni tőle. Vagy nem bízunk benne, hogy segíthet. Legyen szó akár Istenről is. Igénk most nem az időnkénti, vagy folyamatos segélykérésre biztat, hanem mintegy belopja az egyébként nyilvánvaló, de mégis újra elfelejtett gondolatot az agyunkba: az Úr mellénk áll, és megerősít. Ki-ki döntse el, hogy kérve, vagy kéretlenül szeretné inkább a segítségét. Ámen.