"Aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát." (Róm.12,7)

     A Károli-fordítás  sokkal egyszerűbben adja elénk ezt az igét (tessék utánanézni...). Elsőre talán túl banálisnak tűnik még így is az üzenete, hiszen nyilvánvaló, hogy mindenkinek azt kell csinálni, ami a dolga. Főképp, hogyha ajándék képen kapta a lehetőséget a szolgálatra. Mielőtt azonban továbblépnénk (mert indulni kell, csengettek, lejárt a szünet, más dolgunk van...), gondoljunk egy pillanatra bele, hogy mennyi esélye van egy mai gyermeknek, fiatalnak, vagy akár felnőttnek megtalálni a maga szolgálati helyét, amiben önmagát adva kiteljesedhet? Nem, nem az a jó válasz, hogy "rengeteg". Nem az ezernyi álláskínálat, tanulási lehetőség, nyugatra tárt kapuk adnak választ a kérdésre. Ha valaki nem kimondottan egyházi szolgálatot vállal, az ezernyi szempont között felmerülhet egyáltalán az az egy is, hogy Istentől kapott ajándék legyen? Hogy legyen erő, kedv, türelem a mindennapokban. Ámen.