„Jézus megkérdezte a tanítványoktól: Miről vitatkoztatok útközben? Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.” (Mk. 9,33-34)

A keresztyén ember útja Jézussal való út. Ő maga ígérte, hogy velünk marad minden napon a világ végezetéig. A tanítványoknak kellő biztonságot nyújt a tény, hogy ott lehetnek a nyomdokában. Még arra is futja, hogy vitatkozzanak. Az úton lévők néha beszélgetnek. A nehezebb szakaszon talán ösztönösen tartalékolják az energiájukat. Mégis megtörténik, hogy képtelenek hallgatni, fölösleges dolgokon vitatkoznak, ez pedig elrabolja maradék erejüket.

Azt hiszem, hogy Jézus rámutat a fölöslegesen elpazarolt energiákra és a szeretet hiányára, amikor megkérdezi a tanítványokat, hogy miről vitatkoztak. Immár szégyenlik, mert mindig is tudták, hogy Jézus ismeri a szívüket. Az az igazán  fontos, hogy Jézus velük van, nem szűkölködnek. A jó Pásztor füves legelőkön nyugtatja őket, csendes vizekhez tereli őket, és az igazság ösvényein vezeti őket (Zsolt.23). Így van ez ma is. Ebben erősödjünk meg, és ne pazaroljuk energiánkat a szeretet nélküli dolgokra. Ámen.