„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” (Jak. 5,13)

Mélység és magasság, hideg és meleg, bánat és öröm váltogatják egymást az ember életében. Szeretjük a jót, kedveljük az örömet, de kevésbé tudjuk megbecsülni. Reméljük a jó napokat, de kevésbé tudunk hálát adni azokért. Nem szeretjük a szenvedést, a betegséget, a szomorúságot, mert tehetetlenek vagyunk előttük, és kicsinységünket juttatják eszünkbe. Aki hálaadással éli jó napjait, talán lelkileg felkészültebb arra, hogy elfogadja a rossz napokat is, mint próbatételt, mint lelki megerősödés lehetőségét.

Jakab apostol ezt szeretné újból megtanítani nekünk. A szenvedés az egész emberiségre elhatott a bűnök következtében. Nincs kivétel, talán csak a szenvedés milyensége, mértéke a különbség. Alázzuk meg önmagunkat, és igaz bűnbánattal, bűnvallással kérjük Istent, hogy könyörüljön rajtunk. Imádkozzunk. A megszabadult ember, az örömet tapasztaló ember pedig legyen hálás, mert ez nem éppen természetes állapot. Ez kegyelem. Hogy örömünk is lehet a sok rossz dolog mellett. Énekeljünk az Úrnak igaz hálaadással. Köszönjük, Urunk! Ámen.