„Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.” (ApCsel. 20,32)

Pál apostol három esztendeig éjjel és nappal intette az efézusi fiatal gyülekezetet. Hirdette nekik Istennek teljes akaratát. A kegyelem és ítélet krisztusi igéi voltak ezek. Munkáját elvégezte, és tiszta lelkiismerettel és hittel rábízta az egész közösséget Istenre és a kegyelem igéjére. Annak tudatában, hogy Isten az őriző pásztora minden embernek. A kegyelem igéje mindenkit bölccsé tehet az üdvösségre. Íme, két olyan hitbeli valóság, ami elegendő az igazi épüléshez, és az örökélethez. Kire bízzuk mi az életünket?

Sokminden bizalomra tanít az életben, mert rábízzuk életünket az orvosra, autóbusz vezetőre és sok másra. Szükség van az ilyen bizalomra is. Közben nem szabad megfeledkeznünk Istenről, aki rajtuk keresztül is vigyázza életünket.  Vagy megfeledkezünk Istenről és befolyásos emberekre, a hatalomra, a pénzre bízzuk magunkat? Hosszú a sor.  Legyünk őszinték, és találjuk meg az igazi megtartó erőt, találjuk meg a Gondviselő Istent. Bízzuk rá életünket, és adjunk hálákat neki! Ámen.