"Valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." (Mt.25,40)

     A mennyei matematika megállásra késztet a mennyiség, minőség, teljesítmény bűvöletében önmagát hajszoló világunkban. Lám, nem azt szabja meg Mesterünk, hogy kinek-kinek hányszor kell jót cselekedni. Az sem előírás, hogy ételben, italban, gondozásban, látogatásban mikor, mit és mennyit kell a keresztyén embernek adni a magáéból. Nem mondja, hogy naponta-hetente-évente hány rászoruló megsegítését kell teljesítenünk. De azt mondja, hogy azzal az eggyel meg kell tennünk. Éppen azzal, aki ott van, aki utunkba került, aki jelentéktelennek, elhanyagolhatónak tűnhet, hiszen a legkisebbek közül való, de testvére Jézusnak. Nem a többi kilencvenkilenc, vagy ezer és millió számít, aki éppen éhezik, szomjazik, menekül, beteg, vagy fogoly, hanem csak az az egyetlen egy. Ott és akkor rajta kell segítenünk. Figyeljünk hát, nehogy egyetlen egyet is elutasítsunk. Ámen.