"Szeressétek a jövevényt, mint magatokat." (3Móz. 19,34b)

Hát ez az ige derékban talált minket, mert van nekünk egyfajta jövevény-politikánk, és nem tágítunk attól. Mindenki a saját hazájában keresse a boldogulást! Persze, meg is tudjuk magyarázni ezt, és nem vagyunk hajlandók csapdát állítani magunk elé. Érdekes viszont a Biblia véleménye erről a kérdésről. A jövevény-kérdést a választott nép történelméhez köti. Ahogy veled történt, úgy történik mással. Te mit reméltél akkor, és mit nyertél? Te is jövevény voltál. Szerettél volna emberi bánásmódot? Igen. Az más kérdés, hogy a kiszolgáltatottak természetesen kihasználják a befogadók jóindulatát. Mert mindig így volt. Mégis, nekem szeretnem kell őket. Jézus mondja: szeressétek ellenségeiteket is. De, hogy lehet ezt, Uram?

Manapság azt látjuk, hogy a bevándorlók éppen erre a keresztyéni magatartásra építenek. Keresik az igazi keresztyén Európát? Lehet.  Ez dicséret... lenne.  Ez, persze idealizálás, de van benne valami. Mert akkor biztosak abban, hogy befogadják őket. Hogy van az, hogy éppen ez az erény válik gyengeséggé, amikor a nemzeti érdeket, a kontinens érdekeit védjük? Én azt mondom, hogy jó jel, hogyha okoz egy kis lelkiismereti problémát, mert ez nem árt.  Kihasználják, számonkérik saját vallásunk, hitünk erősségeit. Na, tessék bizonyítani, hogy itt van a szeretet. A nagy rendező többet lát, mint mi. Jó lenne, ha elgondolkodnánk ezeken a dolgokon. Mi van, hogyha a jövevények befogadása, és ápolása a mi életünk Istentől rendelt célja? Ámen.