"Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Kor. 15,58)

A feltámadás evangéliumának utolsó akkordjaként hangzik el ez az üzenet. Ha egy sírhant mellett hangzik, akkor arra buzdít, hogy nem a márványkövek hideg, masszív mozdíthatatlanságára van szükség, amelyek a halál hírnökeiként merednek bele a természet szépségébe, hanem a mi határozottan kitartó, életet hirdető szolgálatunkra. Ha egy egy esztendő sírja mellett szól hozzánk Isten, akkor felhívja figyelmünket, hogy továbbra se engedjünk a tomboló világ hurrikánjainak mindent szétdobáló erejének, hanem, mint a tenger vadul ostromló hullámainak ellenálló világítótornyok, Krisztus fényét hordozókként, legyünk útmutató fénycsóvák, békét hirdető gyertyalángok, közösséget megtartó tábortüzek, mert ez a szolgálat nem hiábavaló, hanem hiánypótló. Így legyen! Ámen.