"Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?" (2Móz. 4,11)

Teljesen természetesnek és normálisnak tartjuk, hogy a vak, süket, néma vagy egyéb testi rendellenességgel élő embertársunkat fogyatékosnak nevezzük. Sokan vannak akik nem látnak, nem hallanak vagy nem tudnak beszélni, de még többen, akik átvitt értelemben fogyatékosok. Mennyi baj, sőt tragédia történik, mert az embereknek nincs belátásuk, előrelátásuk, rálátásuk, szelektív a hallásuk, minden elmegy a fülük mellett vagy éppen képtelenek kibeszélni magukat. Az ünnep napjai eltelnek, mint a többi nap az életünkből, de jó tudni, hogy az Úr Krisztus szeretete és hatalma által velünk marad. Kérjük, hogy Ő tegyen minket látókká, hallókká, beszédre, kommunikációra képessé. Hadd lássunk úgy, mint a szántóvető, aki egy kevéske búzában már sárgálló búzamezőt lát, hadd halljunk úgy, mint a zeneszerző, aki a néma zongora mellett már mennyei dallamokat hall, hadd tudjunk úgy beszélni egymással, ahogy Krisztus Jézus az emberekkel. Ámen.