"Betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja." (Ézs. 11,9b) 

A magas templomtornyokban lakó harangok Isten türelmes és szeretetteljes várakozását bongják. Hangjuk messzire hallatszik, eljut egy-egy település határáig, vagy még azon is túl. Az ódon fémek hanghullámai azonban nagyon sokszor elvesznek a földet behálózó, mindent betöltő, az ember dicsőségéről szóló vagy éppen Isten ellen ágáló hanghullámok között. A mi emberi hangunk, ami az Úr megismerésének létfontosságú hírét zengi, még kevesebb sikerrel terjed, akkor is, ha a legmodernebb és legnagyobb teljesítményű hangerősítő felszereléseket használjuk. Elkeserítő, hitet próbáló, reménytelenséget ébresztő. Lehet, hogy emberi síkon ezt így látjuk, de Isten szava az Ő szemszögéből mutatja a jövőt. Eljön a nap, amikor Istenünk megoldja ezt a problémát is, és nem lesz ami útját állja az ő ismeretének. Addig azonban éberen és kitartóan kell várnunk, és várakozásunk közben minden eszközzel az Úrról kell bizonyságot tennünk. Íme egy adventi feladat erre a hétre is. Ámen.