"Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai." (1Thessz. 5,5a)

Valóban illik ránk ez a jellemzés. Sokat teszünk annak érdekében, hogy megfeleljünk e szerepkörnek. Átvilágítjuk a múltat, megvilágítjuk a jelen lehetőségeit, reflektorfénybe állítjuk a gyülekezeteket, templomainkat kívül és belül. A teremtéskor Isten is legelőször világossággal ragyogta be a mindenséget, mert sötétség lett a mélység színén. Világosság nélkül nincs élet-lehetőség, nincs harmónia, nincs megelégedettség, nincs békesség és boldogság. Ilyen tájt fénybe borulnak házak, fák, utcák, adventi koszorúk. Advent van, és olyan, de olyan jó lenne, ha a mesterséges és mesterkélt világosságon túl valósággá válna a mában is az ézsaiási prófécia: "A nép, a mely sötétségben ült, láta nagy világosságot..." (Mt. 4,16a). Ámen.