"Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat."  (1Tim. 4,16)

 

Ha a reggeli szürkületben lehetőségünk nyílna arra, hogy betekintsünk az emberek otthonaiba, akkor az egymás iránti gondoskodás számtalan példáját láthatnánk. Gyermekeiket öltöztető, reggelit és tízórait készítő szülők, beteget gondozó emberek, egy simogatás, egy ölelés, sok: vigyázz magadra, szeretettel teljes figyelmeztetés. Ugyanígy megfigyelhetnénk magukra gondot viselő embereket. A magunkról és egymásról való gondoskodás természetes része mindennapjainknak. Olyan jó lenne, ha mindezek mellett a napkezdő elfoglaltságok között mindenütt ott látnánk az imádáságra kulcsolt kezeket és Ige fölé hajló szempárokat is. Akiknek az Isten tudományában való forgolódás napi szinten életformává vált, drága szolgálatként ajánlják ezt másoknak is. Tudjunk egyre többen, egyre inkább Isten munkatársai lenni abban a tervben, hogy mindenki megtérjen és az örök életre eljusson. Ámen.