"Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés." (Péld.16,33)

     A sorsvetés hozzátartozott az ószövetségi ember életéhez, a jövendőmondással szemben nem volt tiltott, sőt szabályozva volt az alkalmazása. Ahhoz azonban, hogy választ kapjon az ember feltett kérdésére, jó viszonyban kellett lennie Istennel. Az apostolok Júdás helyére sorsvetéssel választották Mátyást társukká. Kevésbé hangsúlyosan, de a keresztyén egyházakban is jelen van a sorsvetés valamilyen formája. Református egyházunkban választások rendjén, szavazategyenlőség esetén alkalmazzuk. Szabad tehát nekünk ma is megkérdezni Istent szándéka felől. Az már mintegy zárójeles kérdés, hogy vajon nem volna-e kötelességünk is megkérdezni őt fontos döntések előtt? Nem csak akkor, amikor elbizonytalanodtunk, vagy nincs "jobb" megoldás, hanem minden esetben, amikor válaszút előtt állunk. Az eszes ember Istentől kér választ, hiszen tudja, hogy mindig tőle való a döntés. Minél kevesebbszer szeretnénk belefutni váratlan és nehéz helyzetekbe, annál többször forduljunk Istenhez. Bizonyára lesz ma is jó alkalom erre. Ámen.