"Isten nem személyválogató." (Róm.2,11)

     Tartok tőle, hogy leggyakrabban ebbe az igébe futunk bele, amikor a felebarát fogalmával szembesülünk. Mert igazán el tudnánk mi fogadni bárkit felebarátnak, ha nem lenne pont olyan, amilyen. Az emberek pedig olyanok. Ráadásul ez Istent láthatóan nem zavarja. Valljuk be, nem szép tőle, hogy az embereket nem a mi kedvünkre teremtette. Nem, szó nincs itt semmiféle önzésről vagy nagyképűségről. Egyszerűen tudjuk, hogy milyennek kell az embernek lenni, ott van megírva a Bibliában. És nem olyanok! Én is látom, meg te is, ugye? Tessék? Hogy én nem olyan vagyok, amilyennek lennem kellene? Hogy érted ezt? Nem vagyok én rosszabb másoknál! Nálad meg pláne, már elnézést... Mit mondasz? Hogy ezt meg kellene beszüljük egymással és Istennel? Hát jó, beszéljük... Ámen.