"Tudom a te dolgaidat. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet." (Jel.3,8)

     Tudja az Úr a mi dolgainkat. Lát bennünket most azon a ponton, ahol éppen vagyunk. Ezt a pontot mi is látjuk. Az Úr mutat egy következő pontot, ami egyben utolsó pontja lehet annak a pályának, amit végigjárunk. Nem tudhatjuk, hogy milyen út vezet odáig, illetve sejthetjük, hogy keskeny és göröngyös. Nem tudjuk, hogy milyen messze van az az ajtó, csak valami furcsa reménység él bennünk, hogy elég messze ahhoz, hogy még évekig kelljen botorkálnunk ahhoz, hogy odaérjünk. Az ajtó nyitva áll, és ezen senki és semmi már nem változtathat. A cél előttünk van, de még ezer dolog közbejöhet, hogy elvonja figyelmünket. Kevés erőnk mellé bizony makacs kitartásra lesz szükség ma is, hogy meg ne tagadjuk Isten nevét. Ámen.