"Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." (Mt. 6,10) 

Néhány óra múlva a szokás hatalma alatt, de legtöbbször tiszta szívből, versikékkel, rigmusokkal vagy egyszerű szavakkal boldog új esztendőt kívánunk majd egymásnak. Az embert azonban megkísérti a vágy, hogy úgy várjon újra, hogy nem zárja le a régit. Az új fogalma, annak váradalma azonban feltételezi, hogy a réginek el kell múlni. Egyszer be kell zárni és el kell engedni az egyik ajtó kilincsét, hogy a másik ajtón lenyomhassam a kilincset és beléphessek rajta. Ha nem teszem, két ajtó között maradok. Ha nem tudom elfogadni és magam mögött hagyni azt, amit a múltban Isten reám mért, ha két kézzel vagy csak kisujjal is ragaszkodom a régihez, akkor nem tudom két kezemet kinyújtani és elvenni az újat, amit az Úr ajándékképpen akar átadni nekem. Isten boldog új esztendőt akar adni nekem és neked, hát engedjük el a régit, mondjuk legyen meg a te akaratod! Ezen túl pedig boldog örök életet akar adni nekem és neked, hát kérjük: jöjjön el a te országod! Ámen.