"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel!" (Fil. 4,4.5)

 

Mindenkinek szól az örömüzenet. Szólt az első advent végén a betlehemi mezők fölött. Az angyalok nagy örömet hirdettek, mely az egész népnek  (omnes gentes) öröme lesz. Az üzenet pedig arról szólt, hogy megszületett a Megtartó, a megváltó, az Úr Krisztus, a David városában. Ez minden örömnek a forrása. Mit érne bármi is, hogyha nincs üdvösség és örök élet? Az emberi örömök ebben gyökereznek, és semmi másban. Még akkor is, hogyha azt gondoljuk, hogy bármi is örömet okozhat nekünk ezen kívűl. Vizsgáljuk meg, hogy azok az örömök minden körülmény között megmaradnak-e?

Az újszövetség népe a második advent népe, aki az Úr ígéreteire tekintve, várja az ő visszajövetelét. Pál szerint az a normális állapota az embernek, hogyha annak örül, hogy van megváltója ennek a világnak. Örüljetek! Kétszer is kihangsúlyozza. Nem késik el az ígérettel az Úr, csak hosszan tűr érettünk, hogy sokan megtérésre jussanak. (2Pét3) Annyira hitték az Úr szavait, hogy minden percben várták az ő dicsőséges megjelenését. Az első advent beteljesedése örömre és hálaadásra tanította őket. Arra tanította, hogy ezúttal is beteljesíti ígéretét az Úr.  Örüljetek most is, mert az Úr közel! Ámen.