"Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!" (Zsolt.90,14)

          Egyetlen mondat, és mégis benne van az Istenben bízó ember másokétól eltérő gondolkozása. Amikor Jézus imádkozni tanított bennünket, megtanított kérni mindennapi kenyerünket is. Mai napig a keresztyének döntő többsége úgy mondja el a kérést, hogy közben már azt tervezi, hogyan biztosítsa a holnapi és a jövő heti kenyeret. 

     A zsoltáros Isten kegyelmét kéri jó reggel. Mint a felkelő nap fényére, úgy van szüksége az embernek Isten kegyelmére ahhoz, hogy munkáját, szolgálatát elvégezhesse. A logika szabályai szerint a reggelenként kiáradó kegyelemnek "egész nap", vagy "napjainkban" örülhetünk. A zsoltáros azonabn nem logikusan gondolkodik, hanem hittel. Ez pedig tudjuk, a világ szemében bolondság. Annyi baj legyen, mi örüljünk és vígadjunk egész életünkben! Ámen.