"Az Úr azt mondta Mózesnek: ... Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked!" (2Móz. 7,1a-2a) 

Gyermekek között gyakran előfordul, ha el akarnak érni valamit a felnőtteknél, hogy egyik a másikat biztatja, küldi, hogy mondja el a mondanivalót. Ez a gyakorlat azonban nagyon gyakran megfigyelhető, manapság is, a korosabb embereknél. Társadalmunk nagy hányada csak korosodik, de nem válik felnőtté. A színfalak mögötti alattomos fülbesúgás kényelmes gyakorlata  sokak választása. A felnőtté válás lépcsőjén mernünk kell egyre feljebb lépni és tudatosítani: neked vállalni kell a gondolatot, beszédet, cselekedeteket. Van, aki bátor vagy éppen vakmerő, és beszél. Nekünk keresztyéneknek, azonban tudnunk kell, hogy nem a saját véleményünkkel kell kiállnunk, hanem Isten szavát kell közvetítenünk mások felé. Ez a beszéd tanít, int, fedd és buzdít, de mindenkor Istenünk szeretetét fejezi ki. Légy bátor és te mond el, amit az Úr parancsol neked! Ma is! Ámen.