"Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk." (1Kor. 2,12)

Az emberi tudomány meredek hegyoldalán egyre magasabbra mászik az ember. Meg akarja hódítani a csúcsot, és elért eredményét legtöbbször saját teljesítményének gondolja. Mégis, az élet bármely területét nézzük is, beismerhetjük, hogy őseink, elődeink tudás-hagyatékára építünk. Sajnos nemegyszer így viszonyulunk azokhoz a felismerésekhez is, amikor Isten kéznyomait fedezzük fel világunkban, életünkben. Saját eredményünknek gondoljuk, ha felismerjük, hogy Istenünk gondviselése által, miként irányítja a természetet, miként rendezi népe, gyülekezeteink, családjaink sorsát, hogyan visel gondot reánk az által, hogy táplál, gyógyít, vigasztal, erősít. Be kell azonban látnunk, hogy ez nem a mi teljesítményünk, hanem az Isten Lelkének munkája bennünk! Köszönjük meg ma is, hogy Szentlélek eszünkbe juttatja Isten mindenek felett való uralmát, a mindennapokban, "hétköznapi" cselekedeteiben megmutatkozó szeretetét. Ámen.