"És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején." (Zsolt. 9,10)

Régi, robusztus kőtemplomaink háborúk idején szó szerint menedékként, kővárként szolgáltak a kiszolgáltatottak, védtelenek, elesettek számára. Oda menekültek, hogy védelmet, megmaradást, így jövőt biztosítson számukra. Jelképezik azonban azt a biztonságot, erőt, védelmet, amelyet egyedül csak az Úr, a mi Istenünk tud nyújtani számunkra. Nemzetünk, keresztyén közösségeink, családjaink, s mi magunk is újabb és újabb harcok megvívására kényszerülünk. Lehet az Úrhoz menekülni, nála védelemre és biztonságra találni, amikor e küzdelmek során sebeket szerzünk, amikor vereséget szenvedünk, amikor elgyengülünk, mert Ő ma is kővár a szükséghelyzetekben! De jobb, ha ezekbe a csatákba már eleve úgy indulunk, hogy a Krisztus Fővezért követjük, aki küzd és hadakozik érettünk! Ha az Ő szavára hallgatunk sokkal több győzelmet arathatunk, s majd a végső harcon át, mennybe felvezet! Ámen.