"Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét." (Hós. 10,12b)

     Ez a kép egykor egyértelmű üzenetet közvetített a hallgatóságnak, ma már magyarázatra szorul. Hóseás korában csak kevesen voltak, akik nem kötődtek közvetlenül a  szántóföldhöz, ma pedig már alig vannak, akik abból élnek. Akkor is voltak olyanok, akik a fejükbe vettek valamit, és attól nem tágítottak. Konok kitartással, akár összeszorított fogakkal, netalán időnként öklüket rázva az ég felé nyelték a port, tűrték a bajokat, és várták a jó szerencsét. Hóseás egy másik lehetőséget mutat: elhagyni a régit egészen. Nem csak a földet, hanem az istentelen konok kitartást is. Újat kezdeni Istenbe vetett hittel. A hit azért kell, mert nem jön az eső mindjárt másnap, azt bizony meg kell várni. De közben a keserűség, düh helyett az imádság a lelkünkben másfajta termést hoz. Hát mindenképpen megéri már ma újat kezdeni. Ámen.