„Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt, mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” (1Kor.9,8)

          Lelkipásztoroknak ez az egyik kedvenc igéje, amikor a híveket felkérik az adakozásra. Igaz, hogy inkább az előző versek ismertebbek: a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten. A hálaáldozat fogalma az emberrel egyidős. Akkor volt „jóvilág”, amikor az ember ezt természetes dolognak látta: Istentől van minden, és én abból akarok hálából „visszaadni” valami kicsit. Jódolog, hogyha a mai adakozás nem egy „láthatatlan zsáknak”, hanem célirányosan történik. Ez így egészséges, és így hasznos. Azért szép ez a bibliai vers, mert eszerint maga Isten teremt lehetőséget a hálaáldozatra. Nem az enyémből adok, hanem a hatalmas Isten cselekszi meg, hogy én mindenben bővölködjek, és ebből mindenhova jusson egy kicsi. Rég mondta Ravasz László helyesen, hogy a szegények kenyere a gazdagoknál van letéve. Mindenki felel a rábízottakért. Ötször fordul elő a „minden” szócska valamilyen formában, és ezért ez a textus pozitívan megterhelt lelki táplálék, hogy világos legyen: mindent megkapok, hogy mindenből adhassak másoknak. Istennek legyen hála! Ámen.