„Ne félj, csak higgy!” (Mk. 5,36)

Amikor egy ilyen biztatást hallunk, először azt mondjuk, hogy ez csak egy megszokott papi frázis. Mit tudja a másik, hogy nekem mekkora bajom van? Ha az én bőrömben lenne, akkor nem így beszélne. Tényleg, megszokottá vált, mint a „hogy vagy...jól vagyok” szóváltás, és ezért van, hogy a székely ember ezek után mindig rákérdez: s másképp hogy vagy? Mert tudja, hogy az igazság máshol van. Az a baj, hogy egy erővel teli bibliai igét, sőt jézusi igét lehoztunk a társalgás megszokott szintjére, és nem tudjuk azzal a tekintéllyel és hatalommal mondani, mint Ő tette. Úgy tanított, mint akinek hatalma van... (Mt.7,28-29). Amit elmondtam akkor válik érdekessé, hogyha figyelembe vesszük az ige elhangzásának körülményeit. Éppen bejelentették, hogy meghalt Jairus leánya, és továbbá felesleges Jézust zavarni. Ilyen beszédeket hall tőlünk is: hagyj békén, ne foglalkozz, már semmi értelme.. Akkor mondja Jézus: Ne félj, csak higgy! Úgy-e, hogy feltámasztotta Jairus leányát?  Úgy-e, hogy a hit elűzte a félelmet? Úgy-e, hogy Jézusnak van igaza? Ma is így bízzunk benne. Ámen.