"Pál írja: Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot." (2Kor.10,16)

Ez így, ahogy hangzik egy szép világmissziós gondolat. De igazából meg kellene vizsgálni, hogy mi indította el az apostolban ezeket a gondolatokat, terveket. Súly alatt nő a pálma. Az igazság az, hogy nem csupán a modern világban, hanem akkor is kétségbe vonták az apostolok igazát. Vajon kicsodák ők? Vajon mire hajtanak? Olyan kritikák hangzanak el, hogy a levelei súlyosak és kemények, de a megjelenése erőtelen, sőt a beszéde silány (2Kor.10,10). Szóval rávilágít ez a mai protestáns megközelítésre, hogy többek között az a fontos, hogy milyen az igehirdető megjelenése, és milyen a beszéde. Nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem hogy van-e bajusza például, vagy a szószékből kilátszik-e egyáltalán.

Pál nagyon egyszerűen fogalmaz: Isten cselekedte meg, hogy általuk eljusson az evangélium a kritikusokhoz is. Úgy reméli szívében, hogy az ige majd megcselekszi a maga dolgát. Az igeszolgálat a kívülállók részéről több tiszteletet és alázatot követel. És több imádságot. Nem baj, Isten igéje győzedelmes, most akkor azokhoz megyünk, akikre ti nem is gondoltok! Ámen.