"Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember." (Zsolt. 94,15)

Biztosra vehető, hogy a XIX. században még nem jutott diadalra a jog, hiszen akkor még Petőfi Sándor nemzeti költőnk ezt írta: "Ha majd a bőség kosarából/Mindenki egyaránt vehet,/Ha majd a jognak asztalánál/Mind egyaránt foglal helyet,/Ha majd a szellem napvilága/Ragyog minden ház ablakán:/Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,/Mert itt van már a Kánaán!" (A XIX. század költői).

A huszadik és a huszonegyedik században is a népek jogasztala még csak a Júdások számára volt laktató büféasztal. De a téma túlságosan érzékeny napjainkban is.  Ma ugyanis rosszul osztogatják a jogot, mert a legtöbb esetben kifordítva alkalmazzák. Például jogot adnak a gyermeknek a szülő ellen, a nevelő pedagógussal, azaz a tanárral szemben, a civil társadalommal szemben. Jogot adnak a homoszexuálisoknak a többségi társadalommal szemben, a leleplezett és elfogott bűnözőnek az igazságszolgáltatókkal szemben. Lassan érthetetlen már a mai világ jogszolgáltatása. 

A keresztyén ember számára az egyedüli igazságos jogszolgáltató, maga a jó Isten. Ő szolgáltatja egyedül igazságosan a jogot. Hiszen általa jogunk van élni, még örök életet is nyerni. Őt kövesse hát minden tiszta szívű ember. Ámen.