"Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg." (Zsid. 2,9)

Az emberi tamáskodásra hidegzuhanyként hat ez a kijelentés. A hitetlen embernek ugyanis éppen az a gondja, hogy nem lát semmit abból, amiről a Szentírás beszél. Géházihoz, Elizeus szolgájához, hasonlóan mereszti szemét, de nem látja az angyalok seregét, akik által az Úr védelmet biztosít övéi számára. Nem láthat megnyilatkozott egeket, mint István vértanú, aki "látta Istennek dicsőségét, és Jézust állni az Isten jobbja felől." (Ap. Csel. 7,55) Nem elszigetelt jelenség ez a látás, hanem mindazoké, akik kérik és kapják a hit ajándékát. "Boldogok, akik nem látnak és hisznek" (Jn. 20,29), hallotta egykor Tamás, és hallja a szeretetteljes korholást ma is a hitetlen vagy kételkedő ember. Imádkozzunk ma azért, amint egykor Elizeus tette, hogy az emberek lássák, hogy Jézus Krisztus, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg. Mert ennek a hitbeli látásnak lehet csak az eredménye minden ember számára, egykor az Isten országában, a színről színre való látás. Ámen.