"Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok." (Zsid. 12,12-13a)

Jól tudjuk, hogy két pont között legrövidebb távolság az egyenes. Azonban az a tapasztalatunk, hogy ha nagy a távolság a kitűzött célig, és még a megérkezésig az idővel is számolnunk kell, akkor elfáradunk, megunjuk a célratartást. Ellankadnak kezeink a cipekedésben, a kapaszkodásban, megrogynak a térdeink a nehezebb terepeken. Ilyenkor kínálkoznak sorban a lehetőségek: egy gyorsabb kerülőút, egy kis kitérő, hogy ne legyen olyan egyhangú az utazás, egy pihenőhely, ahol kényeztethetjük elfáradt tagjainkat. Ha letérünk, ha megállunk, ha elbámészkodunk, jön a kísértés, hogy ne is menjünk tovább, vagy éppen eltévedhetünk. Jártunk már így legtöbben túrázások, kirándulások során. Nehéz a célratartás lelkiekben is, Isten országa felé is. Kínálkoznak kísértő lehetőségek számunkra, de mi fogadjuk meg Isten bátorító, biztató, figyelmeztető szavát, melyet ma reggel is ajándékba kaptunk. Ámen.