2016. március 4., péntek


"Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben." (2Thessz.2,16-17)

     Reggeli igéink elsősorban azt a célt szolgálják, hogy napi munkánk elkezdése előtt pár percre Isten lábai elé ülve tőle kérjünk erőt és útmutatást. Ez a pár perc lehet a reggeli kapkodásban egy megálló, vagy éppen a szokott rutin része, vagy akár egyfajta szertartás is, amire előre készülünk. Ma reggel arra figyelmeztet az ige, hogy ne kapkodjuk el az Istennel való találkozást. Az üzenet első része segít bennünket az elcsendesedésben, hogy figyelmünk valóban oda irányuljon Mennyei Atyánkhoz. Ha ez megtörtént, akkor azok a szavak, amik éppen olyanok, mint minden más szó, elkezdenek hatni az életünkben: vigasztalnak, erősítenek minden jó cselekedetben és beszédben. Egy rövid válasz, egy "köszönöm Istenem", és már akár már fel is lehet pattanni, és futni, csinálni, intézni, rendezni ami ránk vár. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése