"Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!" (Zsolt. 100,5)

Már megint reggel van. Nem elég, hogy testünk nehezen veszi fel a versenyt a percek múlásával, lassan alkalmazkodik a reá váró feladatokhoz, de öntudatra ébredve, gondolataink is újratöltődnek feladatok, gondok, nyomorúságok felismerésével. Szétnézünk és látjuk a rosszat, a nehezet, az elviselhetetlent. Testünket viszonylag könnyű munkába állítani. Egy csésze finom kávé, egy kis reggeli falatozás és felveszi az élet ritmusát. De lelkünk? Hogyan  lehetséges, hogy felszabadultan, nyugodtan, bátran nézzünk szembe a mai nappal, a jövendővel. Lehetséges egyáltalán? Igen, mert ha Isten mindenütt ott van, akkor mindenütt van jóság. Mindenben van valami jó - ismételgetjük. Adja Isten, hogy ma ezzel a reménységgel induljunk a napi útra és kérjük Istent, hogy adja meg a jó felismerését! Ha hittel kéred megadja, mert kegyelme örökkévaló, és a mi nemzedékünkhöz is hűséges. Ámen.