"Amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók." (Jak.2,1)

Egyik legnehezebb parancs, amit hallunk. Igaz, hogy személyválogatók vagyunk. Megválasztjuk barátainkat, csak ismerősökkel beszélgetünk. Ha néha megtörténik, hogy ismeretlenek megkeresnek bizonyos problémával, akkor az ismeretlenség leple alatt kitérő válaszokkal szolgálunk. Megtörténik néha, hogy hathatós segítséget kapnak, és akkor észleljük, hogy milyen boldogságot szereztünk nekik. Azzal védekezünk, hogy végül is vigyáznunk kell saját biztonságunkra.

A napokban szó volt a humanizmusról. Fontos kell legyen a másik ember. Viszont nem szabad kiárusítani az igazi keresztyén értékeket. A szánalom, a sajnálat egymagukban nem elegendőek. Ezekhez társulnia kell a szilárd meggyőződésnek és hitnek, hogy Isten, a mi Atyánk mindeneknek atyja. Mindenkit buzdítani kell, hogy személyesen keresse Isten segítségét. Ezzel nagy szolgálatot teszünk. Nagyon kedves volt számomra egy gondolkodó érvelése: alázattal tekints a másik emberre, bárki is legyen, és tiszteljed mielőtt megszólítanád, mert ő is hordozza a saját keresztjét. Ámen.