„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt. 103,2)

Vasárnap az Úr házába készülünk. Miért járunk oda? Hangulat, megszokás csupán vagy pedig azért vagyunk ott, mert közös énekkel és imával áldani tudjuk Istent? Könnyen lehet rutinszerű az ottlétünk. Istentisztelet előtt beszéljünk Istennel. A szertartás alatt hagyjuk, hogy Ő szólítson meg.

Az ember feledékeny teremtmény. Sokszor gondolkodtam, hogy mire való a jegyzőkönyv, és miért kell hitelesíteni. Van értelme? Az oknyomozók minden mozdulatot rögzítenek, orvosok a műtét folyamatát stb. Miután egy öt éve írt jegyzőkönyvet elolvastam, rájöttem, hogy milyen nagy haszna van. Az emlékezet, sajnos, megcsal. Így vagyunk az Istentől kapott ajándékokkal gyerekkorunktól kezdve. Elfelejtjük. Ne feledd! Ne feledd, hogy mennyi jót tett veled az Isten. Sorold föl önmagadnak. Végül egy nagyon személyes dolog. Napra pontosan, augusztus 28-án, öt évvel ezelőtt letettük a templom alapkövét. Ma hálát adunk, hogy van templom, van torony, és vannak harangok. Áldjad, én lelkem, az Urat! Ámen.