"Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni." (Jób.9,2-3)

     Pedig mennyiszer szállunk perbe Istennel... Vélt igazunk mellett körömszakadtig érvelünk, vélt sérelmeink miatt halálosan megharagszunk, teljesítetlen kéréseink miatt szóba se akarunk állni. Mintha bármiben partnerei, társai, egyenlő felek lennénk Istennel. Hiszen lehetünk: testvérei Krisztusnak, gyeremekei a Teremtőnek. De nem tudásunk, erőnk, tehetségünk szerint. Szent Lélek által, ki bennünket por és hamu voltunkból fiúságra emel. Akkor viszont már nincs kételkedés, perlekedés, szembefordulás, csak szolgálat. Istennel szemben igazunkat keresni: hiábavaló haszontalanság. Istennel az igazságot szolgálni: áldás mindenekre. Áldott legyen ma az ünnepünk! Ámen.