"Áldott az Isten..., aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket."  (2Kor. 1,3-4)

A vigasztalás mennyei tudománya az igazi alkalmazható teológia. Hiszen a megtört és szomorú, a csüggedő és reménytelen szívek számára Isten a feltámadott Krisztus diadalával válaszol. Míg az ember a saját veszteségeinek fájdalmát mérlegeli, addig Isten rámutat a keresztfán kínos és szégyenteljes halált halt Krisztusra, arra aki aztán a halált legyőzve feltámadásával új teremtésként új életre kelt. És Krisztus szavai pedig csodálatos erőt és biztatást oltanak a mi szíveinkbe: Én élek és ti is élni fogtok! 

Áldott ezért a mi Urunk Jézus Krisztus! Egész életünk hálája az Övé!

Ne feledjük: Ő vigasztal minket minden nyomorúságunkban!  Ámen.