"Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van a poharam." (Zsolt. 23,5)

A megterített asztal  egyaránt a tisztelet és az ünnep egyértelmű jelzése. Bár afelé húznak gondolataim, hogy a régi vidéki vallásos házakban minden étkezésnél leszedte a háziasszony a mindennapos viaszosvászon terítőt és szép, tiszta, fehér damaszt abroszt tett fel az étkezés tiszteletére. Egyszer meg is kérdeztem nagyanyámat, hogy ezt meg miért kell mindig? Erre ő azt válaszolta, hogy nem miért, hanem kiért... Ugyanis azt imádkozzuk, hogy jövel Jézus légy vendégünk! Ha pedig Jézus velünk van, akkor érte van a szépen megterített asztal. Az a tisztelet és szeretet, amely akár ebben a gesztusban is rejlik jelzi, hogy a Felkent Krisztus viszont szeretete élteti és megtartja azokat a kedves családokat, akik ilyen példásan élik Vele az életüket. Adjon Isten a mi életünkbe fehérasztalos lelki rendet. Ámen.