"Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek." (Ézs. 54,7)

Az ember olthatatlan vágya, hogy mindenre és mindenkire kiterjessze a hatalmát. Befolyásolni, irányítani, meghatározni akar mindent. Az időt is, amivel az életet méri. Mérjük, beosztjuk, felosztjuk, megvonjuk, de azért érzékeljük, hogy minél jobban kézben akarjuk tartani, annál inkább kifolyik markunk szorításából, mint a finom homok. Bár pontosan meghatároztuk, hogy mennyi egy perc, egy óra, egy nap, mégis különböző helyzetekben különbözőképpen érzékeljük az időt. Ha gondunk van lelassul, és csak számoljuk a perceket, de mintha megállt volna az idő is, az élet is. Ha azonban boldogok vagyunk, úgy röppen el, hogy észre sem vesszük, mert átadjuk magunkat az életnek. A mi Istenünk az élet Ura, keresd mindig őt, hogy mellette életed legyen, olyan amelyben nem az idővel, hanem magával az élettel foglalkozol. Ámen.