"És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott." (1Kir. 19,11b-12) 

Micsoda kontraszt. A süvítő szél, a föld szörnyű morajlása, a tűz megemésztő ropogása után, egy halk és szelíd hang csendül. Lélekben én is odaállok a hegyre, Illés mellé. Figyelek, hallgatok, és bár remegek a félelemtől, mert érzékelem a végtelen hatalmat, mégis lassan lecsendesül előbb még erősen verő szívem, mert megértem. Megértem, hogy az Úr halk és szelíd szava, építeni akar. Előtte azonban meg kell tisztítsa a terepet! Isten nem foltoz, nem tákol, nem végez fércmunkát. Kisöpör, minden tisztátalanságot, ledönt minden bálványt, tűzzel fertőtlenít, majd szava által újat teremt! Legyen ez figyelmeztetés, de egyben vigasztalás is mindannyiunknak! Ámen.